A Premier League a 2026-27-es szezontól gyökeresen átalakítja a klubok költekezését szabályozó rendszert. A korábbi profit- és fenntarthatósági szabályokat (PSR) végleg felváltja a squad-cost ratio (SCR), vagyis a keretköltség-arány. A rendszert a 2025-26-os idényben már árnyékban tesztelték a Premier League-ben és a Championshipben – most viszont élesben, valódi következményekkel indul. Nézzük, pontosan mit jelent ez, és miért fontos a magyar szurkolóknak is.
Mi az SCR, és hogyan működik a költési plafon?
Az SCR lényege egyszerű: egy klub a bevételeinek egy meghatározott százalékánál nem költhet többet a keretére. A pontos plafon attól függ, indul-e a csapat európai kupában:
70% – ez az UEFA-plafon az európai kupákban induló kluboknak (így ők ehhez igazodnak).
85% – ennyi a limit azoknak, akik csak a hazai sorozatokban érdekeltek.
A 85 százalékos határ azonban nem kőbe vésett: a klubok egy többéves, gördülő 30 százalékos ráhagyással átléphetik, hogy a bevétel elé merjenek beruházni, vagy kcompenzálják a gyengébb sportsikert. A jövő szezonban minden klub 85% + 30% = effektíve 115 százalékon indul.
Egy példa: ha egy csapat 2026-27-ben a bevétele 105 százalékát költi a keretére, akkor a ráhagyás 20 százalékát elhasználta, így a következő idényben (2027-28) már csak 95 százalékig mehet el büntetés nélkül. Ha viszont 85 százalék alatt marad, a ráhagyása visszatöltődik a maximális 30 százalékra.
Milyen büntetés jár a túllépésért?
A szankciók sávosak:
85% fölött, de a ráhagyáson belül → pénzbüntetés.
85% ÉS a ráhagyás fölött (vagyis 115% felett) → fix hatpontos levonás, amely minden további 6,5 millió font túlköltés után egy-egy ponttal nő.
Ez a mechanizmus emlékeztet arra, amiért a Chelsea az elmúlt időszakban is pénzügyi vizsgálatok kereszttüzébe került – a liga egyre keményebben lép fel a szabálytalan gazdálkodással szemben.
Mi az az anchoring, és miért bukott el?
A 2025-26-os tesztidőszakban kipróbáltak egy „anchoring” (horgonyzás) nevű elemet is: eszerint egyetlen klub költése sem haladhatta volna meg a bajnokság utolsó helyezettjének bevételéből számított szorzót. A Premier League klubjai azonban ezt leszavazták. Maga az SCR is szavazással ment át: 14 klub támogatta, 6 ellenezte.
Az SSR: három pénzügyi stressz-teszt
Az SCR mellé bevezették a fenntarthatósági és rendszerszintű ellenállóképességi (SSR) szabályokat is. Ezek három tesztet alkalmaznak az idény során folyamatosan:
Működőtőke-teszt – a rövid távú készpénz-tartalékokat vizsgálja.
Likviditási teszt – a középtávú likviditást és ellenállóképességet méri.
Pozitív tőke-teszt – a hosszú távú pénzügyi egészséget ellenőrzi.
Az SCR és az SSR közös célja, hogy a leggazdagabb tulajdonosok ne pumpálhassanak korlátlanul pénzt a klubjukba új játékosok igazolására – az így befecskendezett tőke ugyanis nem számít szezonális bevételnek –, és hogy megelőzzék a kezelhetetlen veszteségek felhalmozását.
Mi számít keretköltségnek?
Az SCR képlete: keretköltség osztva a korrigált bevétellel. A keretköltségbe kizárólag a férfi felnőtt első csapat pályán belüli költései tartoznak:
Bérek – az első csapat játékosainak és a vezetőedzőnek a fizetése.
Amortizáció – az átigazolási díj szerződés hosszára elosztott része.
Ügynöki díjak – a képviselőknek és közvetítőknek fizetett összegek.
Értékvesztések – egy játékos értékének leírása tartós sérülés vagy súlyos formahanyatlás miatt.
Nem számít bele: az utánpótlás-akadémiák költsége, a női csapatok, a stadion-infrastruktúra és a nem játékos személyzet bére. Ezek szándékosan kimaradnak, hogy ösztönözzék az egészséges klubfejlődést. Mivel a stadionköltségekre nincs felső határ, a klubok gyakorlatilag korlátlanul beruházhatnak a létesítményükbe – és így akár koncertekkel, más rendezvényekkel jelentősen növelhetik a bevételüket. Ezt legjobban a Tottenham Hotspur használja ki.
Mi a korrigált bevétel?
A korrigált bevétel a klub működéséből származó teljes alapjövedelem, amely magában foglalja a meccsnapi bevételt (jegy- és VIP-értékesítés), a közvetítési díjakat, a kereskedelmi bevételt (szponzoráció, mezmegállapodások, merchandising), a stadionrendezvények bevételét, valamint a játékoseladásból származó nettó nyereséget.
Miben más az SCR, mint a régi PSR?
A korábbi PSR egy hároméves gördülő időszakra vonatkozó, fix veszteséghatárt szabott: a klub összesített vesztesége nem haladhatta meg a 105 millió fontot három év alatt, a bevétel nagyságától függetlenül. Ennek hátulütője, hogy egyetlen rossz pénzügyi év több szezonon át kísérthette a csapatot.
Az SCR ezzel szemben szezon-specifikus költési plafon, amely közvetlenül a futballból származó bevételhez kötődik, és szigorúan egyetlen idényre vonatkozik – idényközi és éves ellenőrzésekkel. Így a túlköltés vagy egy rossz pénzügyi ciklus csak az adott szezont érinti.
Miért érdekes ez magyar szemmel?
A magyar szurkolóknak sem közömbös a rendszer: a szigorúbb keretköltés-arány közvetlenül befolyásolja, mennyit költhetnek a klubok új igazolásokra. Ez a keret jelentette korlát az egyik oka annak is, hogy a nagyklubok idén nyáron kénytelenek voltak eladási oldalon is aktívak lenni – gondoljunk csak a Newcastle nyári kiárusítására és a nagy értékű középpályás-mozgásokra. A kevesebb korlátlan tőke azt jelenti, hogy a klubok okosabb, fenntarthatóbb építkezésre kényszerülnek – ami hosszú távon a magyar légiósoknak (például a Liverpoolnál kulcsember Szoboszlai Dominiknak) is jó lehet, ha a fiatalokra és a saját nevelésű játékosokra nagyobb hangsúly kerül. Az új szezonban ráadásul új edzőnemzedék veszi át a stafétát, akiknek ezt a pénzügyi keretrendszert is meg kell tanulniuk kezelni.
Forrás: BBC Sport.
Hozzászólások 0
Hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés