Van egy szám, amely többet mond a Newcastle–Bournemouth 2-2-ről, mint bármelyik gól: kilenc.
Ennyi bajnoki mérkőzés óta nem tudja legyőzni a Newcastle a Bournemouth-t. A legutóbbi győzelmük 2020 júliusában született, 4-1-re – az azóta lejátszott nyolc bajnokiból ötöt döntetlenre hoztak, hármat elveszítettek. A szombat délutáni pontosztozkodás ezt a sorozatot kilencre növelte.
Egy top hatra pályázó klubnál ez nem statisztikai érdekesség. Azt jelenti, hogy van egy konkrét ellenfél, amelyikkel szemben hat éve nem működik semmi – függetlenül attól, ki ült közben a kispadon.
A kétgólos előny százhúsz másodpercig élt
A mérkőzés dramaturgiája két perc alatt fordult meg.
A 9. percben Marcus Tavernier szerezte meg a vezetést a vendégeknek, a 35. percben pedig Malick Thiaw öngólja tette 0-2-re az állást. Két perccel később, a 37. percben viszont Harvey Barnes a bal oldalról, ívelt lövéssel szépített.
Vagyis a Bournemouth kétgólos előnye összesen százhúsz másodpercig tartott.
Ez a részlet fontosabb, mint amilyennek látszik. Egy kétgólos idegenbeli előny akkor ér valamit, ha a csapat be tud rendezkedni mögé: mélyebbre húzódni, lassítani, kontrázni. Ehhez idő kell – legalább annyi, hogy a szünetig kitartson, és a félidőben meg lehessen beszélni.
Itt erre nem volt mód. A Bournemouthnak a hátralévő ötvenhárom percet már 1-2-re, nem 0-2-re kellett végigvédenie, méghozzá úgy, hogy a kétgólos puffer épp az imént tűnt el a kezéből. Az ilyen előny elvesztése tapasztalatom szerint rosszabb kiindulópontot ad, mint ha meg sem szerezték volna: a csapatnak marad a védekező üzemmód, csak a hozzá tartozó biztonság nélkül.
A végén ez lett a döntő. A 88. percben Jacob Ramsey a tizenhatos vonaláról, laposan, a bal alsó sarokba lőtt.
Mindkét csapat két pontot veszített
A pontosztozkodásokat általában az egyik oldal nyereségeként, a másikéként veszteségeként szokás elkönyvelni. Itt mindkét fél joggal beszélhet elvesztegetett két pontról, és épp ez teszi érdekessé.
A Bournemouth szempontjából: 0-2-es vezetésről nem nyerni idegenben mindig fájdalmas, de itt van egy külön réteg. A Cherries a legutóbbi két St James' Park-i bajnokijukat megnyerték – vagyis a mai lett volna a harmadik zsinórban. Ehelyett a sorozat megszakadt, és a csapat három forduló után továbbra is nyeretlen, két ponttal Marco Rose vezetésével.
A Newcastle szempontjából: a hajrában mentett pont önmagában jó hír, a szélesebb kép viszont nem. Öt pont három meccsből, és a fenti kilences sorozat. Matthias Jaissle csapata továbbra is veretlen – ez a mérleg legpozitívabb eleme –, de az idényben eddig egyszer sem tudott olyan mérkőzést lezárni, amelyet elölről irányított volna.
Az igazi tabellakép egyébként csak vasárnap este lesz értékelhető: ez volt a forduló kora délutáni nyitómeccse, a többi találkozó ezután következett.
Jaissle első valódi vizsgája nem a kezdő volt, hanem a reakció
Ez a mérkőzés véleményem szerint az első olyan, amelyről érdemi következtetést lehet levonni az új Newcastle-edzőről – csak nem ott, ahol a legtöbben keresik.
A kezdőcsapata ugyanis pontosan ugyanaz volt, mint a Tottenham elleni 2-0-n: egyetlen változtatás nélkül. Ez logikus döntés egy győztes összeállításnál – és a csapat mégis 0-2-re került hátrányba. A terv tehát nem működött.
Ami utána történt, az viszont igen. Jaissle a 63-64. percben egyszerre két cserét hajtott végre: Matías Fernández-Pardo és Jacob Ramsey állt be Willock és Miley helyére. A 71. percben a német sajtó szerint maga is sárga lapot kapott, mert elhagyta a technikai zónát. A 88. percben pedig az egyik becserélt játékosa egyenlített.
Ez a három adat együtt egy határozott képet ad: egy edző, aki 1-2-nél nem várt, hanem beavatkozott – kettős cserével, jóval a hagyományos hetvenötödik perc előtt –, és akit a mérkőzés annyira bevont, hogy a saját fegyelmi lapját is bevállalta. A gól pedig pontosan onnan jött, ahonnan a beavatkozás.
Egy kezdőcsapatot össze lehet állítani íróasztalnál. A meccs közbeni korrekció az, amiben egy edző valóban látszik – és ma ez volt a Newcastle egyetlen pontjának a forrása.
Elanga rekordkísérlete elmaradt
Anthony Elanga kezdett, gólt nem szerzett, és a 78. percben Jacob Murphy váltotta.
A mérkőzés előtt sokat emlegetett lehetőség tehát nem jött össze: az angol sajtó szerint Elanga Andrew Cole 1994-95-ös sorozata óta az első Newcastle-játékos lehetett volna, aki az idény első három bajnokiján is betalál. Egy pontosítás ehhez: a forrás megfogalmazása „Cole óta az első” – ezt több helyen „a második Cole óta” formában adják tovább, ami ugyanaz az állítás, csak máshogy számolva. A Cole-adatot egyetlen mérkőzés előtti előzetesből ismerjük, független statisztikai megerősítést nem találtunk rá.
A jegyzőkönyv
Newcastle United: Horníček – Dedić, Thiaw, Botman, Hall – Miley, Nico González – Elanga, Willock, Barnes – Wissa. Vezetőedző: Matthias Jaissle.
Bournemouth: Petrović – Smith, Hill, Silva, Truffert – Adams, Scott – Rayan, Kluivert, Tavernier – Evanilson. Vezetőedző: Marco Rose.
A Newcastle változatlan kezdővel állt fel a Tottenham elleni győzelemhez képest; a Bournemouth egy helyen módosított, Tyler Adams került be Lewis Cook helyére.
Cserék a Newcastle-nél: 63. (más forrás szerint 64.) perc Fernández-Pardo (Willock helyére) és Ramsey (Miley helyére); 77. perc Steur (Nico González); 78. perc Murphy (Elanga). A Bournemouth-nál: 76. (vagy 78.) perc Brooks (Kluivert) és Lewis Cook (Adams).
Sárga lap: 57. perc Wissa (Newcastle), 87. perc Truffert (Bournemouth), valamint a 71. percben Jaissle vezetőedző a technikai zóna elhagyásáért. Kiállítás nem volt. Ezeket az adatokat egyetlen forrás közölte, ezért fenntartással kezelendők.
A mérkőzést Rob Jones vezette, asszisztensei Nick Greenhalgh és Alistair Nelson, a negyedik játékvezető Ruebyn Ricardo, a VAR-nál Matt Donohue ült Ian Hussin társaságában.
Egy érdekesség, ugyancsak egyetlen forrásból: a csereként beállt Matías Fernández-Pardo a beszámoló szerint a második belga játékos, aki a Premier League-ben pályára lépett a Newcastle-ben – Philippe Albert után.
Magyar szemmel: Tóth Alexnél ez már nem eset, hanem mintázat
A mérkőzés magyar vonatkozása egyetlen mondatban összefoglalható, és nem jó hír: Tóth Alex a húszfős keretbe sem került be – sem a kezdőbe, sem a kilenc cserejátékos közé.
Ez már a harmadik forduló, és összeáll belőle egy sorozat: a Manchester City elleni nyitányon csereként beállt, az Everton ellen kimaradt a keretből, ma pedig ismét. A magyar sajtó szerint mindkét kimaradás szakmai döntés volt, nem sérülés.
És itt van a mai nap legfontosabb részlete, amit érdemes külön kiemelni. Marco Rose éppen a középpályán változtatott: Tyler Adamsot állította be Lewis Cook helyére, Alex Scott mellé. Vagyis az edző aktívan hozzányúlt ahhoz a sorhoz, amelyben Tóth Alex játszik – és a választás mégsem rá esett, sőt a húszas keretbe sem.
Ez lényegesen erősebb üzenet, mint egy kihasználatlan csereként eltöltött kilencven perc. Aki a kispadon ül, arról annyit tudunk, hogy a meccs állása nem kívánta meg a beállítását. Akit viszont akkor sem neveznek be, amikor az edző épp az ő posztján cserél, arról az edző azt mondta ki, hogy ezen a napon volt nála húsz jobb megoldás – köztük olyan, aki ugyanarra a posztra jött.
A magyar sajtóban keringő magyarázat szerint a helyzete az őszi Európa-liga-szereplés kezdetével javulhat; a huszonhetes mezszámot már megkapta a sorozatra. Ezt a reményt viszont ugyanaz a csapda fenyegeti, amiről a forduló előzetesében is írtunk: a több mérkőzés csak akkor termel perceket, ha az edző forgat. Rose ma épp azt mutatta meg, hogy inkább cserél posztriválist, mint hogy őt hozza be. Nem a naptár hiányzik, hanem a bizalom.
Tóth Alex saját, nem mai keltezésű klubinterjújában egyébként pontosan érzékelte a helyzetet: „Tudom, hogy nagy a verseny a középpályán, úgyhogy meg kell ragadnom a lehetőségeimet.”
Rajta kívül a mérkőzésnek nem volt magyar érintettje: egyik keretben sem szerepelt magyar játékos, a játékvezetői stáb pedig teljes egészében angol volt.
Amit nem közlünk
A mérkőzés statisztikáit. A cikk lezárásakor sem a labdabirtoklás, sem a lövésszámok, sem a szögletek, a szabálytalanságok, a lesek vagy a védések nem jelentek meg egyetlen frissült forrásban sem – a nagy statisztikai oldalak még a mérkőzés előtti oldalt mutatták.
A várható gólértéket (xG) – és itt külön figyelmeztetnénk. A keresésben felbukkan egy „Newcastle 2 Bournemouth 2” című xG-elemzés 2,38 – 2,08-as számpárral. Ez egy 2024. februári, ugyancsak 2-2-re végződött mérkőzésről szól, és az azonos szalagcím miatt terjed frissként. Nem a mai adat.
A nézőszámot. Hivatalos adatot nem közöltek.
Mérkőzés utáni nyilatkozatokat. A cikk lezárásáig sem Jaissle, sem Rose, sem egyetlen játékos nem szólalt meg. A keresésben megjelenő Jaissle- és Rose-idézetek a szerdai, illetve a mérkőzés előtti sajtótájékoztatókról származnak, ezért nem használjuk fel őket reakcióként.
Az esetleges VAR-beavatkozásokat, tizenegyeseket vagy érvénytelenített gólokat. Ilyet egyetlen elérhető beszámoló sem említ, de a hivatalos mérkőzésközpont a cikk lezárásáig nem frissült, ezért kizárni sem tudjuk. Egy „VAR-ral elvett győztes gólról” szóló cikk, amely a keresésben felbukkan, egy másik, korábbi mérkőzésről szól.
A gólpasszokat. Az első két gólnál csak egyetlen forrás nevez meg gólpasszadót (Rayan, illetve Alex Scott beadása), a Barnes- és a Ramsey-gólnál egyik sem.
A tabellahelyezéseket. A forduló többi mérkőzését ezután játszották, így érdemi sorrend csak vasárnap este lesz.
A Premier League további híreit és beszámolóinkat a Premier League rovatban találod.
Hozzászólások 0
Hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés