Huszonöt év után újra a Premier League-ben van a Coventry City. Ez önmagában is szép történet, de nem ettől különleges. Hanem attól, hogy ez az a klub, amely két külön időszakban is más városok stadionjaiban játszotta a „hazai” meccseit, csődvédelembe került, két szezonban is tízpontos büntetést kapott – és amely csak 2025 augusztusában vásárolta meg a saját stadionját.
Szombaton a Manchester City vendégeként lépnek pályára, nulla ponttal és nulla szerzett góllal. De ahhoz, hogy ez a mondat súlyt kapjon, vissza kell menni jó messzire.
Amikor a Coventry a felső tíz között volt
A klub 1967 és 2001 között harmincnégy egymást követő idényt töltött az angol élvonalban. Amikor kiestek, csak az Arsenalnak, az Evertonnak és a Liverpoolnak volt ennél hosszabb sorozata. A Premier League alapító tagjai voltak 1992-ben.
Az egyetlen komoly trófeájukat 1987. május 16-án nyerték: a Wembleyben, 96 ezer néző előtt 3-2-re verték a Tottenhamet az FA-kupa döntőjében, hosszabbításban. A 63. percben Keith Houchen vetődve fejelt – ez lett az év gólja –, a győztes találat pedig egy Gary Mabbutt-öngól volt a 96. percben.
Az identitásukat egy embernek köszönhetik. Jimmy Hill 1961 novemberében lett a klub edzője, és ő változtatta égszínkékre a mezt, ő találta ki a „Sky Blues” becenevet, és ő írta 1962-ben a klubhimnuszt egy klubigazgatóval, az Eton Boating Song dallamára. Hill nevéhez fűződik az angol futball első teljes értékű meccsprogramfüzete, az első elektronikus eredményjelzője (1964) és 1965-ben az első élő meccsközvetítés zárt láncú tévén, négy óriáskivetítőn.
És van egy adat, amit érdemes külön kiemelni. Hill később elnökként 1981-ben nyolcezer széket szereltetett be 400 ezer fontért a Highfield Roadon – ezzel az lett Anglia első teljesen ülőhelyes stadionja. Nyolc évvel Hillsborough előtt és tizenhárom évvel azelőtt, hogy a törvény kötelezővé tette volna.
A folytatás viszont nagyon angol: még ugyanabban az évben a Leeds szurkolói egy 4-0-s vereség után több száz széket téptek ki, és 1983-ban visszatértek az állóhelyek.
A zuhanás
2001. május 5-én, az Aston Villa otthonában 2-0-s vezetésről 3-2-re kikapva estek ki az élvonalból. Az utolsó Premier League-mérkőzésüket a Highfield Roadon játszották 2001. május 19-én, 0-0-t a Tottenham ellen.
Innen tizenegy idény a másodosztályban, 2012-ben kiesés a harmadosztályba – először 1964 óta –, 2017-ben pedig a negyedosztályba. Ezzel a Coventry lett az első Premier League-alapító tag, amely a negyedik vonalig süllyedt, majdnem pontosan ötven évvel az élvonalba jutása után.
Ugyanabban az idényben viszont megnyerték az EFL-kupát a Wembleyben, 74 434 néző előtt. Egy negyedosztályba tartó csapat.
A stadion, ami nem az övék volt
2005-ben elbúcsúztak a 106 éven át használt Highfield Roadtól – az utolsó meccsen, április 30-án 6-2-re verték a Derbyt –, és beköltöztek a 113 millió fontból épült Ricoh Arénába. Csakhogy a stadiont egy külön cég, az ACL üzemeltette, amelynek a városi önkormányzat és egy alapítvány voltak a tulajdonosai. A Coventry bérlő volt, és nem jutott hozzá a meccsnapi vendéglátás, a parkolás és a rendezvények bevételeihez.
2007 decemberében egy londoni fedezeti alap, a SISU vette át a klubot. 2012-ben, a harmadosztályba esés után egyszerűen felhagytak a bérleti díj fizetésével, hogy kikényszerítsék az újratárgyalást. Az ACL kedvezményes ajánlatát visszautasították. Decemberre 1,3 millió font fölé nőtt a hátralék.
Aztán jött 2013 márciusa. Az ACL bírósághoz fordult – de egy SISU-hoz köthető cég megelőzte, és maga tette csődvédelem alá a klubot. A büntetés: tíz pont a 2012/13-as idény végén. Majd 2013. augusztus 2-án, a szezonrajt előestéjén újabb tíz pont a következő idényre, mert a hitelezők elutasították az egyezséget. A Coventry mínusz tíz ponttal kezdte az évadot.
Az első száműzetés: Northampton
És itt jön a történet mélypontja. 2013 júliusában a Football League engedélyezte, hogy a klub a 35 mérföldre – nagyjából 56 kilométerre – lévő northamptoni Sixfields Stadionban játssza a hazai mérkőzéseit. A stadion befogadóképessége 8203 fő volt. A bíróság később kimondta: a SISU szándékosan idézte elő a költözést, hogy megszorongassa az ACL-t, és olcsón megvehesse a Ricoh-t.
A számok mindent elmondanak:
A legnagyobb nézőszám: 4905 fő, a Peterborough ellen, 2013. december 26-án – karácsony másnapján, és még így sem érte el az ötezret.
A legkisebb: 1214 fő egy FA-kupa-meccsen.
A bajnoki átlag: 2287 fő – a Ricoh-beli nagyjából tízezerhez képest.
És a legbeszédesebb adat: abban az idényben többen jártak ki idegenbeli meccsekre, mint a „hazaiakra”.
A szurkolók bojkottot szerveztek „Keep Cov in Cov” néven – hivatalos szervezet, pénz és vezetőség nélkül, kizárólag önkéntesekkel. Flashmobok Northamptonban és a SISU londoni irodája előtt, összehangolt tiltakozás az Arsenal elleni, televíziós FA-kupa-meccsen „Miért?” és „Mikor?” feliratú táblákkal – és „Keep Cov in Cov” zászlók a 2014-es brazíliai világbajnokságon.
Működött. 2014 augusztusában megegyezés született, a klub 470 ezer fontot fizetett, és 2014. szeptember 5-én tértek haza: Coventry–Gillingham 1-0, 27 306 néző előtt. A kezdést negyed órával el kellett halasztani a torlódás miatt.
A stadion, amit egy rögbicsapat vett meg
Két hónappal később az önkormányzat egyhangúlag megszavazta, hogy körülbelül 20 millió fontért eladja az ACL-ben lévő ötven százalékát – a londoni Wasps rögbiklubnak, amely ezzel egyszerre költözött Coventrybe. November 14-én a Wasps a maradék ötven százalékot is megvette.
Vagyis a Coventry City háziura egy rögbicsapat lett, amely épp akkor költözött a városukba.
2019-ben lejárt a bérleti szerződés, és a Wasps addig nem tárgyalt, amíg a SISU nem ejti a stadioneladás elleni pereit. Az EFL már összehívta a szavazást a klub kizárásáról, mert nem volt hol játszania. Az ülést végül lefújták, mert megszületett a megállapodás: a Coventry két idényen át a birminghami St Andrew'sben játszott.
Itt jön a történet legkegyetlenebb iróniája. A 2019/20-as idényben megnyerték a harmadosztályt, amikor a koronavírus miatt félbeszakadt a szezon – vagyis egy másik város stadionjában, üres lelátók előtt jutottak fel úgy, hogy meg sem tudták ünnepelni. A rá következő évadot is jórészt zárt kapuk mögött játszották. Sok szurkoló két teljes idényen át egyetlen hazai meccset sem látott.
A Wasps 2022 októberében csődbe ment, a stadiont novemberben Mike Ashley Frasers Groupja vette meg 17 millió fontért – és decemberben rögtön kilakoltatási felszólítást küldött a klubnak.
2023 és 2025: a fordulat
2023 januárjában egy helyi üzletember és szurkoló, Doug King vásárolta meg a klubot – január 27-re száz százalékban –, és a cég neve is visszaváltozott Coventry City Football Club Limitedre.
A döntő nap viszont 2025. augusztus 23. volt. Ekkor jelentették be, hogy a klub megvásárolta a CBS Arénát a Frasers Grouptól. A vételárat nem hozták nyilvánosságra; King annyit mondott, hogy többet fizettek, mint az ő 2022-es, 25 millió fontos ajánlata. Ugyanezen a napon 7-1-re verték a QPR-t, huszonkilencezer néző előtt.
King bejelentése: „A stadion tulajdonjogának kérdése túl régóta lebeg bizonytalanságként a jövőnk felett.” És: „Ez a mi otthonunk, és mostantól a futballklubé és a szurkolóié.” Majd a lényeg: „Húsz év óta először mondhatjuk el, hogy tényleg van otthonunk.”
Lampard, aki 2023-ban minden meccsét elveszítette
A kispadon Frank Lampard ül, akit 2024. november 28-án neveztek ki, amikor a csapat a másodosztály 17. helyén állt. Lampard akkor tizennyolc hónapja nem dolgozott – azelőtt pedig a Chelsea ideiglenes edzőjeként 2023-ban egyetlen mérkőzést sem nyert meg, sem ott, sem az Evertonnál.
Az első idényében ötödik helyre hozta fel a csapatot, de a rájátszás elődöntőjében a Sunderland a 122. percben ejtette ki őket. Lampard utána: „Kegyetlen. De nem tudok másra gondolni, csak büszkeségre az idény miatt.”
A második idényében 95 ponttal, tizenegy pont előnnyel lettek bajnokok – 97 rúgott góllal. A feljutás 2026. április 17-én vált biztossá, három fordulóval a vége előtt. Júniusban Lampard megkapta a Sir Alex Ferguson-trófeát, az év menedzserének járó díjat, és 2029-ig hosszabbított.
Ferguson indoklása: „Menedzserként és vezetőként a személyiséged tisztán meglátszik azon, ahogy a csapatod játszott ebben az idényben – magabiztosan és önbizalommal. Élveztem nézni őket.”
Magyar szemmel
Kezdjük a tényekkel, amelyek nincsenek: a Coventry City történetében soha nem játszott magyar futballista, és soha nem volt magyar edzője. A klub egyetlen külföldi menedzsere a svéd Roland Nilsson volt. Európai kupában is mindössze egyszer szerepeltek, az 1970/71-es Vásárvárosok kupájában – négy meccs, a Botev Plovdiv kiejtése, majd kiesés a Bayern ellen. Magyar klubbal soha nem találkoztak.
Két valódi magyar szál viszont mégis van.
Az első: a feljutást egy magyar kapus ellen biztosították be. 2026. április 17-én az Ewood Parkban a Blackburn Rovers ellen 1-1-et játszottak, és a 84. percben Bobby Thomas fejese ment be Tóth Balázs kapujába – ez az egy pont volt elég a Premier League-hez. A magyar válogatott kapus végigjátszotta a mérkőzést.
A második nagyobb. A klub újjáépítésének kulcsembere Gyökeres Viktor volt, aki magyar állampolgár, és aki 2021 januárjában kölcsönben, majd fél évvel később véglegesen érkezett a Coventryhez. Két teljes idény alatt 110 meccsen 41 gólt szerzett, majd 2023 júliusában húszmillió euróért – plusz négymillió bónuszért – ment a Sportinghoz. A klub megtartotta a továbbértékesítési részesedést is.
A családtörténet pedig egészen konkrét. A nagyapja, István, 1956-ban, tizennyolc évesen menekült el Magyarországról a forradalom idején, Ausztrián keresztül Svédországba – oda, ahová 1958-ig több mint hétezer magyar települt át. Az indulás előtt levelet hagyott a szüleinek, és megadott nekik egy fedőnevet, a „Fekete Lovas”-t, hogy azon keresztül üzenhessen nekik a Szabad Európa Rádióban. Svédországban női futballcsapatokat edzett, és 2015-ben halt meg. A gyökeres szó egyébként a „gyökér”-ből származik – nehéz lenne találóbb nevet kitalálni.
Az MLSZ próbálkozott vele: a szövetség képviselője a Telex szerint először 2016. május 31-én, egy Svédország–Magyarország U18-as meccs után beszélt vele személyesen, majd többször is megkeresték. Nem járt sikerrel. Fair módon hozzá kell tenni: Gyökeres soha nem mondta, hogy magyar válogatott akarna lenni, nem beszél magyarul, és az egész élete Svédországhoz köti.
És most?
A jelen kevésbé romantikus. A Coventry a nyitányon 3-0-ra kikapott az Arsenaltól – az Emirates-ben az első félidőben egyetlen szerelést sem hajtottak végre, ami 2007 óta negatív Premier League-rekord –, majd otthon 1-0-ra a Hulltól. Két meccs, nulla pont, nulla gól, 17. hely.
Ha szombaton az Etihadban sem szereznek gólt, az klubtörténeti negatívum lesz: még soha nem fordult elő, hogy az első három bajnokijukon egyszer sem találjanak be. Egy furcsa adat viszont mellettük szól: a Premier League-ben nyolc meccs óta veretlenek a Manchester Cityvel szemben – 1992/93 óta nem kaptak ki tőlük. Igaz, ez főleg annak köszönhető, hogy huszonöt évig nem is találkoztak.
A lelátón viszont nincs baj. Az általános bérletek elfogytak, a klub tízfontos, vissza nem térítendő díjas várólistát nyitott, és a Hull elleni meccsen 31 239-en voltak a nagyjából 32 500 férőhelyes stadionban.
Huszonöt évvel ezelőtt ez a klub kiesett a Premier League-ből. Azóta lement a negyedosztályig, csődvédelembe került, két külön városban játszott „hazai” meccseket, és a stadionja megfordult egy rögbicsapat, majd egy sportáruházlánc kezén. Most saját tulajdonú stadionban, telt ház előtt kezdi az élvonalbeli idényt. A gólra még várni kell.
Amit nem közlünk
A nyári átigazolási költést pontos összegben. Az egyik forrás 88,8, a másik 128,3 millió fontot ír; az egyes díjaknál is eltérnek a számok.
A CBS Aréna vételárát. Nem hozták nyilvánosságra; a sajtóban keringő „közel 40 millió font” spekuláció.
Azt, hogy a klub birtokolt-e valaha részesedést a stadionüzemeltető cégben. Két megbízható forrás ellentmond egymásnak, ezért egyiket sem állítjuk.
Hogy van-e magyar a Coventry akadémiáján. Nem találtunk nemzetiség szerinti utánpótláslistát.
A Premier League további híreit és beszámolóinkat a Premier League rovatban találod.
Hozzászólások 0
Hozzászóláshoz be kell jelentkezned.
Belépés