A Coventry huszonöt éve nem sportági történet, hanem tulajdonjogi – és 2025 augusztusában ért véget

Huszonöt év után újra a Premier League-ben van a Coventry City, és a visszatérést általában sporttörténetként mesélik el: kiesés, mélypont, felkapaszkodás.

Ha viszont végigmegyünk azon, mi történt ezzel a klubbal 2005 és 2025 között, kiderül, hogy szinte minden válságuknak ugyanaz volt az oka, és annak semmi köze a futballhoz. Nem a saját stadionjukban játszottak. Két külön időszakban más városokba száműzték őket, csődvédelem alá kerültek, kétszer kaptak tízpontos büntetést, a háziuruk egyszer egy rögbicsapat, egyszer egy sportáruházlánc volt – és a saját stadionjukat csak 2025 augusztusában vásárolták meg.

Aztán a rá következő idényben megnyerték a másodosztályt.

Elöl járni, és nem tudni megtartani

A klub 1967 és 2001 között harmincnégy egymást követő idényt töltött az angol élvonalban. Amikor kiestek, csak az Arsenalnak, az Evertonnak és a Liverpoolnak volt ennél hosszabb sorozata. A Premier League alapító tagjai voltak 1992-ben. Az egyetlen komoly trófeájukat 1987. május 16-án nyerték: a Wembleyben, 96 ezer néző előtt 3-2-re verték a Tottenhamet az FA-kupa döntőjében, hosszabbításban – a 63. percben Keith Houchen vetődve fejelt, ez lett az év gólja, a győztes találat pedig egy Gary Mabbutt-öngól volt a 96. percben.

Az identitásukat egy embernek köszönhetik. Jimmy Hill 1961 novemberében lett a klub edzője: ő változtatta égszínkékre a mezt, ő találta ki a „Sky Blues” becenevet, és ő írta 1962-ben a klubhimnuszt egy klubigazgatóval, az Eton Boating Song dallamára. Hill nevéhez fűződik az angol futball első teljes értékű meccsprogramfüzete, az első elektronikus eredményjelzője (1964) és 1965-ben az első élő meccsközvetítés zárt láncú tévén, négy óriáskivetítőn.

És van egy adat, ami mindennél többet mond a klub természetéről. Hill később elnökként 1981-ben nyolcezer széket szereltetett be 400 ezer fontért a Highfield Roadon – ezzel az lett Anglia első teljesen ülőhelyes stadionja. Nyolc évvel Hillsborough előtt és tizenhárom évvel azelőtt, hogy a törvény kötelezővé tette volna.

A folytatás viszont megadja a klub egész történetének a mintázatát: még ugyanabban az évben a Leeds szurkolói egy 4-0-s vereség után több száz széket téptek ki, és 1983-ban visszatértek az állóhelyek.

Elöl járni, aztán nem tudni megtartani a pozíciót – ez a mozdulat ismétlődik meg a következő negyven évben, csak egyre nagyobb tétekkel.

A bérlet, amiből minden következett

2001. május 5-én, az Aston Villa otthonában 2-0-s vezetésről 3-2-re kikapva estek ki az élvonalból. Az utolsó Premier League-mérkőzésüket a Highfield Roadon játszották 2001. május 19-én, 0-0-t a Tottenham ellen. Innen tizenegy idény a másodosztályban, 2012-ben kiesés a harmadosztályba – először 1964 óta –, 2017-ben pedig a negyedosztályba. Ezzel a Coventry lett az első Premier League-alapító tag, amely a negyedik vonalig süllyedt. Ugyanabban az idényben viszont megnyerték az EFL-kupát a Wembleyben, 74 434 néző előtt – egy negyedosztályba tartó csapat.

A zuhanás kiindulópontja viszont 2005-ben van, és nem a pályán. Ekkor búcsúztak el a 106 éven át használt Highfield Roadtól – az utolsó meccsen, április 30-án 6-2-re verték a Derbyt –, és beköltöztek a 113 millió fontból épült Ricoh Arénába.

Csakhogy a stadiont egy külön cég, az ACL üzemeltette, amelynek a városi önkormányzat és egy alapítvány voltak a tulajdonosai. A Coventry bérlő volt, és nem jutott hozzá a meccsnapi vendéglátás, a parkolás és a rendezvények bevételeihez.

Ez a mondat a történet valódi kezdete. Egy modern futballklub bevételének jelentős része nem a jegyeladásból, hanem a stadion körüli üzletből származik. Aki bérlőként játszik, az a saját meccsnapján termelt pénz nagy részét másnak termeli – és cserébe minden tárgyaláson kiszolgáltatott.

Az első száműzetés: 56 kilométerre a saját városától

2007 decemberében egy londoni fedezeti alap, a SISU vette át a klubot. 2012-ben, a harmadosztályba esés után egyszerűen felhagytak a bérleti díj fizetésével, hogy kikényszerítsék az újratárgyalást. Az ACL kedvezményes ajánlatát visszautasították. Decemberre 1,3 millió font fölé nőtt a hátralék.

Aztán jött 2013 márciusa. Az ACL bírósághoz fordult – de egy SISU-hoz köthető cég megelőzte, és maga tette csődvédelem alá a klubot. A büntetés: tíz pont a 2012/13-as idény végén. Majd 2013. augusztus 2-án, a szezonrajt előestéjén újabb tíz pont a következő idényre, mert a hitelezők elutasították az egyezséget. A Coventry mínusz tíz ponttal kezdte az évadot.

2013 júliusában pedig a Football League engedélyezte, hogy a klub a 35 mérföldre – nagyjából 56 kilométerre – lévő northamptoni Sixfields Stadionban játssza a hazai mérkőzéseit. A bíróság később kimondta: a SISU szándékosan idézte elő a költözést, hogy megszorongassa az ACL-t, és olcsón megvehesse a Ricoh-t.

A számok:

• A legnagyobb nézőszám: 4905 fő, a Peterborough ellen, 2013. december 26-án – karácsony másnapján, és még így sem érte el az ötezret.

• A legkisebb: 1214 fő egy FA-kupa-meccsen.

• A bajnoki átlag: 2287 fő – a Ricoh-beli nagyjából tízezerhez képest.

• És a történet egyetlen legbeszédesebb adata: abban az idényben többen jártak ki idegenbeli meccsekre, mint a „hazaiakra”.

Ezen az utolsó soron érdemes egy pillanatra megállni. Egy szurkolótábor, amelynek könnyebb volt az ország túlsó felébe utazni, mint elmenni a saját „otthonába”, nem elpártolt a klubjától – hanem elutasította azt a helyet, ahová a tulajdonos kényszerítette. A bojkott „Keep Cov in Cov” néven szerveződött, hivatalos szervezet, pénz és vezetőség nélkül, kizárólag önkéntesekkel: flashmobok Northamptonban és a SISU londoni irodája előtt, összehangolt tiltakozás az Arsenal elleni, televíziós FA-kupa-meccsen „Miért?” és „Mikor?” feliratú táblákkal – és „Keep Cov in Cov” zászlók a 2014-es brazíliai világbajnokságon.

És működött. 2014 augusztusában megegyezés született, a klub 470 ezer fontot fizetett, és 2014. szeptember 5-én tértek haza: Coventry–Gillingham 1-0, 27 306 néző előtt. A kezdést negyed órával el kellett halasztani a torlódás miatt. Ugyanaz a közönség, amely egy éve kétezres átlagot produkált, egyetlen mérkőzésen huszonhétezret hozott – a kereslet tehát végig ott volt, csak nem a megfelelő helyen kínálták.

Amikor a háziúr egy rögbicsapat lett

Két hónappal a hazatérés után az önkormányzat egyhangúlag megszavazta, hogy körülbelül 20 millió fontért eladja az ACL-ben lévő ötven százalékát – a londoni Wasps rögbiklubnak, amely ezzel egyszerre költözött Coventrybe. November 14-én a Wasps a maradék ötven százalékot is megvette.

Vagyis a probléma nem oldódott meg, csak gazdát cserélt: a Coventry City háziura egy rögbicsapat lett, amely épp akkor költözött a városukba.

2019-ben lejárt a bérleti szerződés, és a Wasps addig nem tárgyalt, amíg a SISU nem ejti a stadioneladás elleni pereit. Az EFL már összehívta a szavazást a klub kizárásáról, mert nem volt hol játszania. Az ülést végül lefújták, mert megszületett a megállapodás: a Coventry két idényen át a birminghami St Andrew'sben játszott.

Itt jön a történet legkegyetlenebb iróniája. A 2019/20-as idényben megnyerték a harmadosztályt, amikor a koronavírus miatt félbeszakadt a szezon – vagyis egy másik város stadionjában, üres lelátók előtt jutottak fel úgy, hogy meg sem tudták ünnepelni. A rá következő évadot is jórészt zárt kapuk mögött játszották. Sok szurkoló két teljes idényen át egyetlen hazai meccset sem látott.

A Wasps 2022 októberében csődbe ment, a stadiont novemberben Mike Ashley Frasers Groupja vette meg 17 millió fontért – és decemberben rögtön kilakoltatási felszólítást küldött a klubnak. Tizenhét év alatt tehát háromszor változott a háziúr, és a Coventry egyszer sem volt köztük.

2025. augusztus 23. – a nap, amikor véget ért

2023 januárjában egy helyi üzletember és szurkoló, Doug King vásárolta meg a klubot – január 27-re száz százalékban –, és a cég neve is visszaváltozott Coventry City Football Club Limitedre.

A történet valódi fordulópontja viszont 2025. augusztus 23. volt. Ekkor jelentették be, hogy a klub megvásárolta a CBS Arénát a Frasers Grouptól. A vételárat nem hozták nyilvánosságra; King annyit mondott, hogy többet fizettek, mint az ő 2022-es, 25 millió fontos ajánlata. Ugyanezen a napon 7-1-re verték a QPR-t, huszonkilencezer néző előtt.

King bejelentése pontosan megnevezte, mi volt a probléma: „A stadion tulajdonjogának kérdése túl régóta lebeg bizonytalanságként a jövőnk felett.” És: „Ez a mi otthonunk, és mostantól a futballklubé és a szurkolóié.” Majd: „Húsz év óta először mondhatjuk el, hogy tényleg van otthonunk.”

És most jön az az összefüggés, amit érdemes óvatosan kimondani. A klub az első teljes idényben, amelyet saját tulajdonú stadionban játszott végig, megnyerte a másodosztályt.

Nem állítom, hogy ez bizonyított okozati kapcsolat – egy bajnoki címhez játékosok, edző és szerencse is kell. Azt viszont igen, hogy a stadionvásárlás megszüntette azt a bizonytalanságot, amely húsz éven át minden hosszú távú döntést ellehetetlenített. Egy klub, amely nem tudja, hol fog két év múlva játszani, nem tud sem szerződést, sem költségvetést, sem akadémiát tervezni. Ez a fajta stabilitás nem látszik a pályán, de mindent meghatároz, ami odáig vezet.

Lampard, akit csak egy vesztenivaló nélküli klub nevezett volna ki

A kispadon Frank Lampard ül, akit 2024. november 28-án neveztek ki, amikor a csapat a másodosztály 17. helyén állt.

Érdemes felidézni, milyen állapotban volt akkor. Lampard tizennyolc hónapja nem dolgozott – azelőtt pedig a Chelsea ideiglenes edzőjeként 2023-ban egyetlen mérkőzést sem nyert meg, sem ott, sem az Evertonnál. Ez az a fajta életrajz, amellyel egy stabil középcsapat nem szokott kockáztatni. Egy tizenhetedik helyen álló, épp csak talpra álló klub viszont igen – és ez megint ugyanaz a mintázat, ami a Coventry egész történetét jellemzi: a gyengeség olyan döntéseket enged meg, amelyeket egy erősebb klub nem hozna meg.

Az első idényében ötödik helyre hozta fel a csapatot, de a rájátszás elődöntőjében a Sunderland a 122. percben ejtette ki őket. Lampard utána: „Kegyetlen. De nem tudok másra gondolni, csak büszkeségre az idény miatt.”

A második idényében 95 ponttal, tizenegy pont előnnyel lettek bajnokok, 97 rúgott góllal. A feljutás 2026. április 17-én vált biztossá, három fordulóval a vége előtt. Júniusban Lampard megkapta a Sir Alex Ferguson-trófeát, az év menedzserének járó díjat, és 2029-ig hosszabbított. Ferguson indoklása: „Menedzserként és vezetőként a személyiséged tisztán meglátszik azon, ahogy a csapatod játszott ebben az idényben – magabiztosan és önbizalommal. Élveztem nézni őket.”

Magyar szemmel: egy kapus, egy útlevél és egy fedőnév

Kezdjük a tényekkel, amelyek nincsenek: a Coventry City történetében soha nem játszott magyar futballista, és soha nem volt magyar edzője. A klub egyetlen külföldi menedzsere a svéd Roland Nilsson volt. Európai kupában is mindössze egyszer szerepeltek, az 1970/71-es Vásárvárosok kupájában – négy meccs, a Botev Plovdiv kiejtése, majd kiesés a Bayern ellen. Magyar klubbal soha nem találkoztak.

Két valódi magyar szál viszont mégis van.

Az első: a feljutást egy magyar kapus ellen biztosították be. 2026. április 17-én az Ewood Parkban a Blackburn Rovers ellen 1-1-et játszottak, és a 84. percben Bobby Thomas fejese ment be Tóth Balázs kapujába – ez az egy pont volt elég a Premier League-hez. A magyar válogatott kapus végigjátszotta a mérkőzést.

A második szorosabban kapcsolódik a fenti történethez. A klub újjáépítésének kulcsembere Gyökeres Viktor volt, aki magyar állampolgár, és aki 2021 januárjában kölcsönben, majd fél évvel később véglegesen érkezett a Coventryhez. Két teljes idény alatt 110 meccsen 41 gólt szerzett, majd 2023 júliusában húszmillió euróért – plusz négymillió bónuszért – ment a Sportinghoz, és a klub megtartotta a továbbértékesítési részesedést is.

Az időzítés érdekes: az eladás fél évvel Doug King tulajdonszerzése után történt, vagyis a klub történetének egyik legnagyobb egyszeri bevétele éppen az új tulajdonosi korszak első hónapjaira esett.

A családtörténet pedig egészen konkrét. A nagyapja, István, 1956-ban, tizennyolc évesen menekült el Magyarországról a forradalom idején, Ausztrián keresztül Svédországba – oda, ahová 1958-ig több mint hétezer magyar települt át. Az indulás előtt levelet hagyott a szüleinek, és megadott nekik egy fedőnevet, a „Fekete Lovas”-t, hogy azon keresztül üzenhessen nekik a Szabad Európa Rádióban. Svédországban női futballcsapatokat edzett, és 2015-ben halt meg. A gyökeres szó egyébként a „gyökér”-ből származik – nehéz lenne találóbb nevet kitalálni.

Az MLSZ próbálkozott vele: a szövetség képviselője a Telex szerint először 2016. május 31-én, egy Svédország–Magyarország U18-as meccs után beszélt vele személyesen, majd többször is megkeresték. Nem járt sikerrel. Fair módon hozzá kell tenni: Gyökeres soha nem mondta, hogy magyar válogatott akarna lenni, nem beszél magyarul, és az egész élete Svédországhoz köti.

És most?

A jelen kevésbé romantikus. A Coventry a nyitányon 3-0-ra kikapott az Arsenaltól, majd otthon 1-0-ra a Hulltól. Két meccs, nulla pont, nulla gól, 17. hely.

Az Emirates-ben egy szám külön kiugrik: az első félidőben egyetlen szerelést sem hajtottak végre, ami 2007 óta negatív Premier League-rekord. Ezt könnyű passzivitásként olvasni, pedig épp az ellenkezője igaz: szerelni csak akkor lehet, ha valaki elég közel kerül a labdához. A nulla szerelés nem azt jelenti, hogy nem próbálkoztak, hanem azt, hogy negyvenöt percen át nem jutottak elég közel. Ez a különbség egy nehéz meccs és egy szintkülönbség között.

Ha szombaton az Etihadban sem szereznek gólt, az klubtörténeti negatívum lesz: még soha nem fordult elő, hogy az első három bajnokijukon egyszer sem találjanak be. Egy furcsa adat viszont mellettük szól: a Premier League-ben nyolc meccs óta veretlenek a Manchester Cityvel szemben – 1992/93 óta nem kaptak ki tőlük. Ez a statisztika viszont pontosan az a fajta, amit nem szabad komolyan venni: főleg annak köszönhető, hogy huszonöt évig nem is találkoztak. A forduló többi mérkőzéséről külön előzetesben írtunk.

A lelátón viszont nincs baj. Az általános bérletek elfogytak, a klub tízfontos, vissza nem térítendő díjas várólistát nyitott, és a Hull elleni meccsen 31 239-en voltak a nagyjából 32 500 férőhelyes stadionban.

Huszonöt évvel ezelőtt ez a klub kiesett a Premier League-ből. Azóta lement a negyedosztályig, csődvédelembe került, két külön városban játszott „hazai” meccseket, és a stadionja megfordult egy rögbicsapat, majd egy sportáruházlánc kezén. Most saját tulajdonú stadionban, telt ház előtt kezdi az élvonalbeli idényt – és éppen ez az egy dolog változott meg mindabból, ami húsz éven át visszahúzta. A gólra még várni kell.

Amit nem közlünk

• A nyári átigazolási költést pontos összegben. Az egyik forrás 88,8, a másik 128,3 millió fontot ír; az egyes díjaknál is eltérnek a számok.

• A CBS Aréna vételárát. Nem hozták nyilvánosságra; a sajtóban keringő „közel 40 millió font” spekuláció.

• Azt, hogy a klub birtokolt-e valaha részesedést a stadionüzemeltető cégben. Két megbízható forrás ellentmond egymásnak, ezért egyiket sem állítjuk.

• Hogy van-e magyar a Coventry akadémiáján. Nem találtunk nemzetiség szerinti utánpótláslistát.

A Premier League további híreit és beszámolóinkat a Premier League rovatban találod.