Kilenc edzőváltás egy nyáron – de a többségük nem menesztés volt, hanem távozás

Amikor 2026. augusztus 21-én elkezdődött a Premier League új idénye, kilenc klub kispadján ült olyan vezetőedző, aki azon a hétvégén vezette először bajnokin a csapatát. Kilenc a húszból. Az Opta szerint erre 1946/47 óta nem volt példa az angol élvonalban – az egyetlen másik ilyen szezon 1888/89 volt, a Football League legelső kiírása.

A rekordot mindenütt edzőváltási hullámként írták meg. Ha viszont egyenként végigmegyünk a kilenc eseten, kiderül valami, ami ennél sokkal érdekesebb: a többségük nem menesztés volt, hanem távozás. És a néhány valódi menesztés jórészt sikeres edzőket ért.

Hét távozás, három menesztés

Nézzük meg, mi történt valójában.

Maguktól mentek el vagy lejárt a szerződésük: Pep Guardiola (Manchester City), Enzo Maresca (Chelsea, idényközben), Eddie Howe (Newcastle, lemondott), Andoni Iraola (Bournemouth, lejáró szerződés), Marco Silva (Fulham, lejáró szerződés), Kieran McKenna (Ipswich, lemondott) és Oliver Glasner, akinek a Crystal Palace-nál járt le a szerződése – nem csábították el.

Menesztették őket: Liam Rosenior (Chelsea, 107 nap után), Arne Slot (Liverpool) és Vítor Pereira (Nottingham Forest).

Ez a felosztás átírja a történetet. Nem arról van szó, hogy húsz klub egyszerre türelmetlen lett – hanem arról, hogy egy nyáron hét vezetőedző döntött úgy, hogy nem folytatja, több esetben kifejezetten kimerültségre hivatkozva.

Guardiola: „Ne kérdezzétek, miért megyek el. Nincs rá ok, de legbelül tudom, hogy eljött az időm.” Howe: „Csaknem öt év után, amelyben az életemet, a szívemet és a lelkemet adtam a klubnak könyörtelen energiával, úgy érzem, mindkettőnk érdeke, hogy elálljak, feltöltődjek és szünetet tartsak.” McKenna: „Miután annyi mindent beleadtam ebbe a szerepbe az elmúlt öt idényben, most várom, hogy szünetet tartsak az edzősködésben, és időt szenteljek a családomnak.”

Három ember, három klub, ugyanaz a szó: szünet. Ha egy munkakörből egy éven belül heten állnak fel önként, az nem a klubokról mond valamit, hanem magáról a munkakörről.

És a menesztések a sikereseket érték

A másik oldal még beszédesebb.

Arne Slotot 2026. május 30-án menesztették – egy évvel a bajnoki cím után, ötödik hellyel és 60 ponttal, ami a klub legrosszabb mérlege 2015/16 óta. A közlemény: „Közösen arra a következtetésre jutottunk, hogy a változás szükséges ahhoz, hogy a klub tovább tudjon haladni.”

A búcsúlevele június 1-jén jelent meg, és a nyár legerősebb szövege lett: „A köztünk lévő kapcsolat túlmutat a futballon, túl az Anfield fényei alatti európai estéken vagy azon, ahogy a Kop elénekli a You'll Never Walk Alone-t.” A zárása: „Amikor először álltam az Anfield alagútjában a felirat alatt, tudtam, mit követel ez a klub. Úgy távozom, hogy soha nem hagytuk abba a küzdelmet ezért. Arne.”

Vítor Pereirát a Forest menesztette július elején – annak ellenére, hogy bent tartotta a csapatot és Európa-liga-elődöntőbe vezette. A reakciója visszafogott volt: „Bár ez a döntés teljesen váratlanul és mindenféle előjel nélkül ért, teljes mértékben tiszteletben tartom a klub jogát arra, hogy a szerinte legjobb döntéseket hozza meg.”

Vagyis a három menesztésből kettőt olyan edző szenvedett el, aki az előző tizenkét hónapban a klub legjobb eredményeinek egyikét érte el. Az egyetlen „klasszikus” menesztés Rosenioré volt, aki az utolsó öt bajnokiját gól nélkül veszítette el, és maga mondta a Brighton elleni 3-0 után, hogy a teljesítmény „védhetetlen”.

A dominó visszafelé indult

Kézenfekvő lenne azt hinni, hogy Guardiola távozása indított el mindent. Valójában a lánc hónapokkal korábban kezdődött, és a másik irányba futott.

Enzo Maresca 2026. január 1-jén hagyta el a Chelsea-t az idény kellős közepén. A beszámolók szerint a City már akkor tárgyalt vele – klubengedély nélkül. A Chelsea közleménye szerint a távozása „jelentős mértékben hozzájárult” az idényük összeomlásához. Maresca később elnézést kért: „Tudom, hogy a szezon közepi távozásom felfordulást okozott a klubnál, és ezért elnézést kérek.”

Innentől a lánc: Chelsea üresedés január 1-jén → Rosenior január 6-án → Rosenior menesztése április 22-én → Xabi Alonso május 17-én. Manchester City üresedés május 22-én → Maresca június 29-én.

Két másik lánc átnyúlt a határokon is. A Real Madrid január 13-án menesztette Xabi Alonsót, helyére Álvaro Arbeloa jött; májusban Arbeloa is távozott (utóda José Mourinho lett), júliusban pedig a Fulhamhez szerződött. Marco Silva a Benficához ment, ahol éppen Mourinho helyére lépett. Az európai kispadok gyakorlatilag körbeértek.

Egy tévhitet érdemes eloszlatni: a Bournemouth nem a Liverpool miatt maradt edző nélkül. Iraola már április 15-én bejelentette, hogy lejáró szerződése után távozik, a Bournemouth pedig április 20-án le is szerződtette Marco Rosét – hat héttel azelőtt, hogy a Liverpool megvált volna Slottól.

Guardiola tíz éve

Pep Guardiola 2026. május 22-én jelentette be, hogy tíz év után elhagyja a Manchester Cityt. A búcsúszövege szokatlanul személyes volt. Az érkezéséről: „Amikor megjöttem, az első interjúmat Noel Gallagherrel csináltam. Úgy jöttem ki onnan, hogy: oké… Noel is itt van? Ez jó móka lesz.” A távozásról: „Semmi sem örök – ha az lenne, én is itt lennék.” A hivatalos videó végén: „Rohadtul jó móka volt. Szeretlek titeket.”

Khaldoon Al Mubarak elnök szerint „az elmúlt tíz évben az őszinteség és a bizalom volt az az alap, amelyen minden helyzetet együtt vészeltünk át” – hozzátéve, hogy Guardiola többször „megállhatott volna”, de mindig „új energiát talált”.

A tíz év mérlege: hat bajnoki cím, egy Bajnokok Ligája, három FA-kupa, öt Ligakupa, egy klubvilágbajnokság, egy UEFA-szuperkupa és három Community Shield – összesen húsz trófea. A közvetlen háttér prózaibb: a City nem védte meg a bajnoki címét, az Arsenal nyert. Guardiola azóta a City Football Group globális nagykövete és technikai tanácsadója; csapata jelenleg nincs.

Az érkezők – és amit eddig produkáltak

Manchester City: Enzo Maresca, június 29., három évre. „Ez lesz a harmadik időszakom itt. Ismerem a klubot, ismerem az elvárásokat.” Két forduló, hat pont: 2-1 a Bournemouth ellen, 4-1 a Crystal Palace otthonában.

Chelsea: Xabi Alonso, bejelentés május 17-én, négy évre, munkába állás július 1-jén. Két forduló, hat pont: 3-2 a Fulham otthonában, 4-3 a Brighton ellen. És itt egy szakmailag érdekes részlet: Alonso 26, illetve 38 százalékos labdabirtoklással nyerte meg a két meccsét – éles ellentétben Maresca filozófiájával. Tizenkét hónap alatt tehát a Chelsea két, egymással szöges ellentétben álló játékfelfogású edzőt is foglalkoztatott.

Liverpool: Andoni Iraola, június 4., két évre – a spanyol szakember a pályafutása során mindig rövid szerződéseket kötött. „A hangulat, a szurkolók, a klub, a játékosok, a lehetőség, hogy címekért küzdhetek. Szerintem ennél vonzóbb nem is lehetne.” Két forduló, két pont: 2-2 Newcastle-ben, 2-2 az Anfielden a Forest ellen.

Newcastle: Matthias Jaissle, a 38 éves osztrák, augusztus 5-én, négy évre, az Al-Ahlitól – ahol két egymást követő ázsiai BL-címet nyert. „Amikor a Newcastle United az utadba kerül, felfigyelsz rá.” Két forduló, négy pont: 2-2 a Liverpool ellen, 2-0 a Tottenham otthonában.

Nottingham Forest: Oliver Glasner, július 6., a beszámolók szerint évi 13 millió fontért, ami klubtörténeti csúcs. „A keretben látott potenciál kulcsfontosságú tényező volt számomra.” Két forduló, egy pont.

Crystal Palace: Pierre Sage, június 15., három évre, az RC Lenstől. Két forduló, nulla pont, hat kapott góllal. Sage a City elleni 4-1 után: „Frusztrált vagyok. Szerintem az eredmény túl súlyos, mert 65 percig benne voltunk ebben a meccsben.”

Bournemouth: Marco Rose, három évre. A választás nem véletlen: a német szakember filozófiája hasonlít Iraoláéhoz – Iraola korábban maga mondta, hogy „Marco Rose Gladbachja az egyik kedvenc csapatom volt”. Rose a saját elképzeléséről: „Előrefelé játszani, intenzívnek lenni, aktívnak lenni.” És: „Az energia nem kiabálásból jön.” Vagyis evolúció, nem forradalom. Két forduló, egy pont.

Fulham: Álvaro Arbeloa, július 7., három évre. „Igazi megtiszteltetés számomra, hogy új szakaszba kezdhetek a Fulhamnél, London legrégebbi klubjánál.” Nulla pont.

Ipswich: Gary O'Neil, június 23., három évre, a Strasbourgtól – ahol januárban éppen Rosenior helyére került. Újabb dominószem. Három pont (2-1 a Sunderland ellen, 5-2-es vereség az Old Traffordon).

Egy megjegyzés ehhez a listához: a két legjobban kezdő új edző azt a két keretet vette át, amely a legdrágább – a Cityét és a Chelsea-ét. A leggyengébben kezdők a tabellaközépi klubokét. Két forduló után ezért a táblázat még nem az edzőket méri, hanem a kereteket; az első érdemi ítéletre legalább az őszi hónapokig várni kell.

Mennyibe került ez a nyár?

Az edzőváltás Angliában ma már önmagában is átigazolási méretű tétel. A nyilvánosságra került kártérítések:

• 17 millió font – a Manchester City fizette a Chelsea-nek Marescáért. Ehhez a beszámolók szerint maga az edző is hozzájárult egy bizalmas megállapodásban, ami rendkívül szokatlan.

• 9,5 millió font – a Newcastle fizette az Al-Ahlinak Jaissle-ért.

• Mintegy 3 millió euró plusz 2 millió bónusz – a Crystal Palace fizette a Lensnek Sage-ért. Ezt egyetlen francia forrás közölte, ezért fenntartással kezelendő.

Ehhez jön Glasner évi 13 millió fontos fizetése a Forestnél. Van ennek egy következménye, amiről ritkán esik szó: egy 17 millió fontért megszerzett edzőt nehezebb hat hónap után elküldeni, mint egy ingyen érkezőt. A kártérítések felduzzadása tehát – paradox módon – a türelem irányába hat, legalábbis a legdrágább neveknél. A Liverpool esetében nem jelent meg megerősített kártérítés: Iraola lejáró szerződéssel távozott.

És a két idényközi váltás

A kilences listán nem szerepel, de a teljes képhez hozzátartozik két klub, ahol a csere menet közben történt. A Manchester United 2026 januárjában menesztette Rúben Amorimot; Michael Carricket májusban véglegesítették, 2028-ig. A Tottenham 2026. február 11-én vált meg Thomas Franktól, a helyére Roberto De Zerbi érkezett.

Vagyis amikor azt írjuk, hogy kilenc kispad cserélt gazdát, az valójában a konzervatívabb olvasat. Tizenegy klubnál irányít olyan edző, aki egy éven belül vette át a csapatot – és a nyolc változatlan kispad közül kettő (Coventry, Hull) frissen feljutott klubé. Ténylegesen hét klubnál van folytonosság a húszból.

Ki van már most nyomás alatt?

Két forduló után korai ítélkezni, de a kép nem mindenkinek hízelgő. Nulla ponttal áll a Crystal Palace, a Fulham és – az idényközi váltással érkező – Tottenham, utóbbi ráadásul gól nélkül, öt kapott góllal. De Zerbi a Newcastle elleni vereség után így fogalmazott: „a mai eredmény igazságtalan volt”, és „az első kapott gólig szerintem jobban játszottunk a Newcastle-nél”.

A legrosszabb helyzetben viszont nem egy új edző van, hanem egy régi: Unai Emery Aston Villája nulla ponttal, nulla szerzett góllal és öt kapott góllal áll – a 0-4-es brightoni vereség és az Arsenal elleni 0-1 után, olyan nyáron, amelyben Ollie Watkinst, Emiliano Martínezt és Ezri Konsát is eladták.

Ez a részlet illik a cikk fő gondolatához. Az idény eddigi legrosszabb mérlege annál a klubnál van, ahol nem volt edzőváltás – ami jó emlékeztető arra, hogy a folytonosság önmagában nem érték, ahogy a váltás sem önmagában megoldás. Azt viszont egyetlen forrás sem állítja, hogy Emery állása konkrét veszélyben lenne.

Magyar szemmel: ugyanaz az esemény, ellentétes hatással

A három Premier League-ben szereplő magyar játékos közül mindhárom új vezetőedző alatt kezdte az idényt. Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos a Liverpoolnál Iraola, Tóth Alex a Bournemouth-nál Rose keze alá került. És jól látszik, hogy ugyanaz az esemény két játékosnál ellentétes irányba hat.

Kerkez Milosnak az edzőváltás inkább előny. Iraola a Bournemouth-tól már ismeri őt, és a játékstílusa is illik hozzá. Kerkez augusztus 22-én részletesen beszélt a váltásról: „Szerintem sokkal jobbak vagyunk. Nyilván új edző érkezett, új filozófiával, ehhez pedig idő kell.” És arról, mi változik: „Teljesen más lesz, ami a magas letámadást és a kezdeményező futballt illeti. Nálunk akarjuk tartani a labdát, ezért gyorsan kell letámadnunk, minél hamarabb vissza kell szereznünk az ellenféltől.” A zárása: „Ha úgy játszunk, ahogyan ő akarja, akkor nagyon-nagyon veszélyesek leszünk.”

A helyzete ugyanakkor mégis nehezebb lett, de nem az edző miatt: Kostas Tsimikas visszatért a kölcsönjátékból, vagyis megjött a verseny a poszton.

Tóth Alexnél fordított a helyzet. A magyar középpályás elárulta, hogyan készült az új edzőjére: „Nagyon élvezem. Mielőtt elkezdtünk volna együtt dolgozni, felhívtam Szoboszlai Dominikot, megkérdeztem tőle, mégis mire számíthatok az új edzőtől.” Rose ugyanis korábban a Bundesligában dolgozott, ahol Szoboszlai is játszott. A benyomása: „Intenzív játékot kíván, kézben tartja az öltözőt, és emberileg is jó benyomást tett rám.”

A Premier League-ről pedig ezt mondta: „Egyszerűen más a ritmus, más az egész közeg, mint az otthoni… Keményen meg kellett dolgoznom azért, hogy a Bournemouth-ba szerződhessek, de nem dőlhettem hátra.” És: „Rajtam múlik, megragadom-e az esélyt.”

Az árnyoldal viszont konkrét: Tóth Alex a második fordulóban be sem került a Bournemouth keretébe az Everton ellen – nem sérülés, hanem edzői döntés miatt. Egy új edző számára ugyanis nincs örökölt hierarchia: aki nem alapember, annak a váltás egyszerre esély és kockázat. Kerkeznél az ismeretség dolgozik, Tóth Alexnél a bizonyítási kényszer. Erről a harmadik forduló előzetesében is írtunk.

Két rekord, egy nyár alatt

Az Opta összesítése szerint a kilenc, nyitófordulóban debütáló vezetőedző 1946/47 óta a legtöbb az angol élvonalban. Emellett hat edző mutatkozott be egyszerre magában a Premier League-ben, ami beállítja a sorozat rekordját – korábban 1995/96-ban és 2016/17-ben fordult elő ennyi, utóbbiban éppen Guardiolával. A nyár legdrágább játékosüzleteit külön listában gyűjtöttük össze.

Amit nem közlünk

• A nyári edzőváltások átlagos számát a Premier League történetében – erre egyetlen forrásban sem találtunk hitelesíthető adatot, pedig ez adná meg a rekord valódi léptékét.

• Oliver Glasner Forest-szerződésének hosszát – csak a fizetéséről van információ.

• Azt, hogy a Liverpool fizetett-e kártérítést a Bournemouth-nak Iraoláért: lejáró szerződéssel távozott, és erről nem jelent meg megerősített információ.

• Azt, hogy Unai Emery állása veszélyben lenne – ezt egyetlen forrás sem állítja.

• A Crystal Palace által fizetett kártérítés pontos összegét: erre egyetlen francia forrás van.

A Premier League további híreit és beszámolóinkat a Premier League rovatban találod.