A Wolverhampton Wanderers története
A klub gyökerei 1877-ig nyúlnak vissza, amikor a wolverhamptoni St. Luke's iskola diákjai csapatot alapítottak. Két évvel később, 1879-ben az egyesület egy helyi krikett- és futballklubbal egyesült, és felvette a Wolverhampton Wanderers nevet. A csapat gyorsan a formálódó angol futball élvonalába került: 1888-ban ott volt a világ első profi labdarúgó-bajnokságának, a Football League-nek a tizenkét alapító tagja között — ez a tény máig a klubidentitás egyik büszkesége.
Az első kupagyőzelmek
A Wolves korán bizonyította erejét a kieséses rendszerű sorozatban: 1893-ban megnyerte első FA-kupáját, majd 1908-ban másodszor is elhódította a trófeát. A két világháború közötti időszak hullámzóan alakult, a klub megjárta a másodosztályt is, a harmincas évek végére azonban Major Frank Buckley menedzser fiatalokra építő csapata ismét az élmezőnybe került, és 1939-ben FA-kupa-döntőt játszott.
A Cullis-korszak: a klub aranykora
A Wolverhampton történetének legfényesebb évtizede az 1950-es évek volt, Stan Cullis menedzser irányításával. A klub 1949-ben FA-kupát nyert, majd 1954-ben, 1958-ban és 1959-ben angol bajnok lett, 1960-ban pedig újabb FA-kupa-győzelmet ünnepelt. A csapat gerincét a klublegenda Billy Wright alkotta, aki az angol válogatott kapitányaként elsőként lépett százszor pályára a nemzeti csapatban. Cullis futballja gyors, közvetlen és fizikálisan rendkívül igényes volt — a korszak egyik legmeghatározóbb angol csapatává tette a Wolvest.
A reflektorfényes mérkőzések és az európai kupák születése
A klub történetének nemzetközi szempontból legfontosabb fejezete a Molineux-ben rendezett, esti reflektorfényes barátságos mérkőzések sorozata. A Wolves 1954 decemberében a magyar Budapest Honvédot fogadta, amelynek soraiban a világhírű Aranycsapat több tagja — köztük Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Bozsik József — is pályára lépett. A hazaiak kétgólos hátrányból fordítva 3–2-re győztek, és az angol sajtó a mérkőzés után a Wolvest a „világ klubcsapatainak bajnokaként" ünnepelte.
Éppen ez a magabiztos címhasználat váltotta ki a francia L'Équipe újságírójának, Gabriel Hanot-nak a bírálatát, aki szerint a kérdést nem barátságos mérkőzéseken, hanem egy valódi, egész Európára kiterjedő sorozatban kellene eldönteni. Hanot javaslatából nőtt ki a Bajnokcsapatok Európa-kupája, amely 1955-ben indult el, és a mai Bajnokok Ligája elődje lett. A Wolves így közvetve az európai kupafutball megszületésének egyik katalizátora volt.
Kupasikerek és a mélyrepülés
A klub 1974-ben és 1980-ban Ligakupát nyert, 1972-ben pedig bejutott az akkor először kiírt UEFA-kupa döntőjébe, ahol honfitársai, a Tottenham Hotspur ellen maradt alul. A nyolcvanas évek azonban a klub történetének legsúlyosabb válságát hozták: a Wolverhampton három egymást követő idényben esett ki, és 1986-ra a negyedosztályig zuhant, miközben pénzügyileg is a csőd szélére került. A klubot végül a helyi önkormányzat és új tulajdonosok mentették meg.
Újjáépítés és visszatérés az élvonalba
A kilencvenes évektől a Wolves fokozatosan kapaszkodott vissza: 2003-ban a rájátszás megnyerésével jutott fel a Premier League-be, ahol azonban csak egy idényt töltött. A klub 2016-ban új tulajdonoshoz, a kínai Fosun International csoporthoz került, ami új korszakot nyitott. A csapat 2018-ban a másodosztály bajnokaként jutott vissza az élvonalba, majd meglepetésre két egymást követő idényben is a hetedik helyen végzett, és 2019-ben — négy évtized után először — ismét európai kupasorozatban indult, ahol az Európa-liga negyeddöntőjéig menetelt.
